Hosszas baráti nyüstölés után, egy sok éve készített történetet végre elkezdtem megalkotni. Kezdetben gátlással és félelemmel nyilvános felületre adtam az első két részt, amely, nagy meglepetésemre, idővel elkezdett terjedni.
Egy itthon kevésbé ismert kultúrkör választása a történethez rendkívül sok háttérmunkát igényel, amit igyekszek folyamatosan fenntartani és bővíteni. Az utóbbi időben erre rengeteg segítséget kaptam nemzetközileg is, (anyagokat, gyűjteményeket, forrásokat) amikért kimondhatatlanul hálás vagyok.
Két éve elkezdtem tanulni a maori nyelvet is, hogy jobb és hitelesebb rálátásom legyen a történetet meghatározó karaktereknél.
Történelmi reenactorok lévén szeretünk mindhárman a hitelességre törekedni, ez a munkámban sincs másképp. Sokan használnak meghatározó kulturális elemeket a történeteikben, én a maorit választottam. Nehéz fába vágtam a fejszémet, mondhatni teljesen ismeretlen terepre kerültem, de nagyon megszerettem, és vallom azt, hogy a világon bármilyen nép kultúráját akár egy kicsit is ismertetni nagy dolog, mi magunk is örülünk neki, mikor egy külfölditől meghalljuk, hogy hallott már rólunk, ez máshol is így van. Ismerjük meg egymást, akár egy kis szeglet mentén is, az mindig jót fog hozni.
A képregényben, Új-Zélandon kívül, egy másik helyszínen játszódik a főcselekmény, amely nincs megemlítve. Ez direkt van így, a helyszín fiktív, mert a negatív történéseket egyik országnak sem szerettük volna tulajdonítani, és ezzel rossz PR-t kialakítani számukra.
A képregényben Vio megrendelései mind valós eseményeken alapszanak, így ezúton is köszönöm azoknak, akik bizalmukkal fordultak hozzám az elmesélésükkel.
A legtöbb történetben a hősök gazdagok vagy szupererejük van, akiknek nincs mit veszíteni, a főgonoszok pedig eredendően szörnyetegek, pedig az igazi hősöket a hibáikkal és a főgonoszokat az érzelmeikkel, a való életben kell keresni.